Tábor a Pro Terrával

Fejlődjünk kézművességgel és játékosan!

Ma reggel kissé fáradtan, de annál nagyobb izgalommal ébredtem, mivel kezdetét vette a Pro Terra Alapítvány gyerektábora, amely újabb kihívás és ugyanakkor újabb tapasztalatszerzés számomra. A tábor két vonalon célozza meg a gyerekek fejlesztését. A szabadidő eltöltése hasznosan és szórakoztatóan itt lehetővé válik, ugyanis a "hasznos" vonalat a kézműves foglalkozások, a "szórakozást" a játékok biztosítják. A résztvevők a kézműves foglalkozás csodáiba, rejtelmeibe nyernek betekintést és megtapasztalják a játék örömét és "titokban" annak pozitív fejlesztő hatását. A héten 4,5-9 éves gyerekek töltik velünk hasznosan és jókedvűen az idejüket.

A gyerekek a kézműves foglalkozások során sok érdekesnél-érdekesebb ötletek megvalósításával megtapasztalhatják az alkotás örömét. Lehetőséget kapnak arra, hogy felismerjék azt, hogy kis és önmagukban akár jelentéktelennek vélt anyagok, tárgyak összehangolásával értékes termékek alkotása válik lehetővé. Itt a kreativitás szárnyalhat, mindenki maga képzeli el és saját ízlés, hangulat stb. alapján varázsolja egyedivé az alapötleteket. 

Ma kis újrahasznosítás is szerepet kapott a munka során. Ceruzatartók készültek wc-papír tekercsek felhasználásával. Számtalan szín és anyag kombinációk születtek, a gyerekek igazán kitettek magukért , szebbnél-szebb munkák láttak napvilágot. Kezdetben nagy volt a tolongás az anyagok miatt, de kis idő elteltével lecsendesedett mindenki és nyugodt ütemben keresgélt a színes anyagok, papírok, textilek, gombok, csipkék, szalagok közt, míg végül sikerült megszerezni a hozzávalókat. Öröm volt figyelni, ahogy születtek meg az ötletek és valósultak meg az elképzelt ceruzatartók. A munka során nagy volt a koncentrálás, öröm tükröződött a gyerekek arcán. Büszkén mutogatták befejezett munkájukat. Jól eső érzés volt látni a sikerélményeket, amiket átéltek a gyerekek. A kezdetben bonyolultnak tűnt feladatot végül mindenki sikeresen befejezte. Az alkotás által megélt sikerek és jó kedv mellett számos téren fejlődnek. A munka során megtanulják, az önállóságot, azt, hogy hogyan legyenek türelmesek, hogyan várjanak a sorukra,  azt, hogy lehet és néha szükséges segítséget kérni, hogy akár egymáson is tudnak segíteni és jó dolog egymásra odafigyelni. Megtapasztalják, hogy képesek újat létrehozni, hogy a kezdetben lehetetlennek tűnő feladatok munkával megoldhatóak, így hát merjenek nekifogni, merjék ötleteiket megvalósítani. Mindezek mellet fejlődik a figyelmük, a koncentráció, a gondolkodás, a kézügyesség, a szem-kéz koordináció stb., amelyek fontos szerepet töltenek be az iskolai életben való boldogulásban is.

Itt a lazítás is értelmet kap. A kézműves foglalkozások játékos tevékenységekkel vannak kiegészítve, amelyek gondosan összeválogatott képességfejlesztő célt szolgálnak. Szem előtt tartva, hogy a gyerek a játék által fejlődik leghatékonyabban, igyekeztünk a játékokat úgy összeválogatni, hogy azoknak pozitív hatásuk legyen valamilyen képesség fejlődésében. Így a kikapcsolódás is alkalom a fejlődésre. A játékok során megszokják, hogy hogyan figyeljenek egymásra, meghallgassák egymást, hogy milyen egy csoportnak tagja lenni és hogy a csoport működésének vannak szabályai, amiket jó betartani. Itt, a kézműves foglalkozások alatt használt finom-motoros mozgások kiegészülnek a nagy-mozgások fejlesztésével. Nagy hangsúlyt kap a mozgás-beszéd összerendezés, a ritmus, a figyelem, az emlékezet, a reakció és még számos terület. Fontos az is, hogy mindez a szabadban zajlik, a gyerekek a friss levegőn, zöld füvön szaladgálva, vagy leülve kapcsolódnak ki (addig sem a TV-t bámulják a négy fal közt, vagy a számítógép képernyője előtt görnyednek), ami sajnos egyre ritkább.

Számomra a mai nap jó kedvet teremtett és fáradtság nélkül, energiával tele zárult. Sok energiát kaptam a gyerekektől és kíváncsian várom a holnapi napot.

Történet a mindennapokból...napfény, kitartás és cselekedet.

 Ma egy érdekes felfedezést tettem, amely igencsak elgondolkodtatott és megerősítette bennem azt az állítást miszerint csak akkor érjük el céljainkat az életben és akkor mosolyog ránk a szerencse ha mi is teszünk érte és kitartóan keressük a lehetőségeket.
Egy egyszerű, hétköznapi eseten keresztül ébredtem rá, hogy a lehetőségek adottak, csak meg kell találjuk őket.
Elmesélem ezt a rövid kis tapasztalatot, melyet ha kicsit továbbgondolunk és átértelmezünk máris értékes felfedezéseket tehetünk.

Ma délután 18:00 óráig azt hittem a mi lakásunkba soha és sehova nem süt be a nap. Eléggé nyomasztott is a dolog, mert mi alkalmasabb arra, hogy jobb kedvre derítsen mint a nap beáramló sugara? Mindig mondogattam és panaszkodtam ismerőseimnek, hogy mennyire sajnálom, hogy hozzánk nem süt be a nap. Gyakran kissé irigykedve szemléltem a szembe levő lépcsőházat és sopánkodtam, hogy milyen jó lehet azoknak az embereknek, akik a túloldalon laknak, mennyivel jobb lehet az életük napsütésben.
Délután szokatlan  gondolatom támadt... a teraszra ülök ki olvasni, annak ellenére, hogy oda sem süt be a nap. Mikor kiértem és felültem a kis szekrényke tetejére megéreztem a nap meleg sugarát az arcomon és felpillantottam az égre. Akkor örömmel vettem tudomásul, hogy egy kis sávban igenis hozzánk is besüt a nap.
Hihetetlenül szívtam magamba a melegséget és mérhetetlen jó kedvre derültem, majd felocsúdva azon kezdtem tűnődni vajon hogy lehet az, hogy eddig nem vettem észre hiszen nem ez az első alkalom, hogy kimegyek a teraszra? Gondolkodtam kis ideig, aztán arra jöttem rá, hogy nem a megfelelő órában voltam eddig kinn.
Azon kezdtem tűnődni, vajon a nagybetűs Életben nem ugyanez zajlik? Állunk és bámuljuk irigykedve szomszédainkat, hogy milyen jó nekik és közbe nem megyünk ki a saját teraszunkra, nem vesszük észre, hogy nekünk is adott a lehetőség, csak más időben és más szögben, de ugyanaz számunkra is lehetséges. Előfordul, hogy elmegyünk a lehetőségeink mellett és nem vesszük észre azokat. Az is előfordul, hogy könnyen feladjuk, és egyszeri próbálkozás után azt hisszük nekünk nincs esélyünk, közbe lehet csak tovább kellene próbálkozzunk, máskor más helyeken, körbe kellene járjuk lakásunk minden zugát, hogy megtaláljuk a beáramló fényt.
Úgy érzem ez a felfedezés igencsak tanulságos számomra, ezért azt tudom kívánni minden kedves olvasómnak, hogy járjon nyitott szemmel és fedezze fel a saját  maga számára örömet nyújtó napsugarat a mindennapokban és az életben.

A gyermekek öt szeretetnyelve - folytatás

Hogyan fedezzük fel gyermekünk elsődleges szeretetnyelvét?

Korábban arról írtam egy bejegyzést, hogy a gyerekeknek öt szeretetnyelve van, amelyen keresztül érzik a kifejezett szeretetünket. Ezek a: testi érintés, a minőségi idő, az elismerő szavak, az ajándékozás és a szívességek. Ezek közül  minden gyerek rendelkezik egy elsődleges szeretetnyelvvel, amelyet ha figyelembe veszünk és használunk a gyerekünk érezni fogja a szeretetünket. Ez persze nem azt jelenti, hogy a másik négy nyelvre nincs szüksége, hanem azt hogy ezt az egy kell a legnagyobb hangsúlyt kapja. 

A mai témánk abban segít, hogy tudjuk felismerni, hogy a gyerekünk mely nyelven a legelérhetőbb, irányt mutat abban, hogy hogyan állapíthatjuk meg mi számára a legfontosabb kifejezési módja a szeretetünknek.

Ez azért is fontos, mert az a gyerek, akinek tele van az úgynevezett szeretettankja, akkor sokkal nyitottabban fogadja a szülői irányítást és dac vagy ellenállás nélkül hallgat ránk. Ha  érzi szeretetünket, tudni fogja, hogy nem akarunk rosszat számára, hogy bízhat bennünk. 

Egy másik dolog, amiért fontos megtudnunk gyerekünk elsődleges szeretetnyelvét, az, hogy ő is megtanulja, hogy hogyan fejezze ki szeretetét a leghatásosabb módon. 

Az elsődleges szeretetnyelv felismerése 

Gyermekünk szeretetnyelvének felfedezését ne hozzuk a gyerek tudomására, mivel minden gyerek alapvetően önközpontú és különösen a kamasz gyerekek nagyon könnyen saját szolgálatukba állíthatják a helyzetet, az által, hogy  éppen  arra utalnak, vagy azt nevezik meg, ami számukra éppen fontos.

Vegyük figyelembe az alábbi módszereket, ha eldöntöttük, hogy felderítjük a  gyerek elsődleges szeretetnyelvét.

1. Figyeljük meg, hogyan fejezi ki szeretetét irántunk

Ezt a módszert főleg 5-10 éves gyerekek esetén alkalmazzuk. a kamaszok, ha hajlanak szüleik manipulálására  hamar rájönnek, hogy ha kedveskednek könnyebben elérik céljaikat.

2. Figyeljük meg, hogyan fejezi ki mások iránt érzett szeretetét.

3. Figyeljük meg mit kér leggyakrabban

Ha azt kéri, hogy játszunk vele, sétáljunk, olvassunk neki, vagy állandóan a dicséretünket igényli, stb. mind árulkodnak arról, hogy számára mi okozza a legnagyobb örömet.

4. Figyeljük meg, mire panaszkodik a leggyakrabban

Ebben az esetben a gyerek hiányérzetének ad hangot pl. "Soha nincs időd rám", "Mindig csak megszidsz" stb. Időnként minden gyermek panaszkodik, ha a panaszok több mint fele egye bizonyos nyelvvel kapcsolatos, akkor gyaníthatjuk, hogy az az ő elsődleges szeretetnyelve.

5. Adjunk gyermekünknek választási lehetőséget

Válasszon két különböző szeretetnyelvvel kapcsolatos tevékenység közül. Több héten keresztül végezzük és jegyezzük fel a válaszokat, hogy a végén kapjunk egy képet arról, melyik volt a leggyakrabban választott szeretetnyelv.

A fenti módszerek kipróbálása után összegezhetjük tapasztalatainkat és látni fogjuk mi volt a leghatékonyabb a gyerek számára.

Azt gondolom, hogy  mi felnőttek is hasonló módon működünk, és ránk is érvényesek a szeretetnyelvek. A könyv olvasása közben elgondolkodtam, vajon érzik a szeretteim a szeretetem, vajon én is saját szeretetnyelvemen kommunikálom a szeretetem mások irányába? Lehetséges, de mindenképpen próbát teszek arra, hogy megtaláljam a számomra legfontosabb személyek szeretetnyelvét és azt használva közvetítsem érzéseim.

Azok számára, akik érdeklődését sikerült felkeltenem, javaslom tegyen próbát arra, hogy megtapasztalja történik-e változás, ha használni kezdi az elsődleges szeretetnyelven való kommunikálást. Úgy gondolom, nagyon könnyen kivitelezhető, elegendő ha használjuk a tudatos megfigyelést és annak eredményére támaszkodva beiktatjuk mindennapjainkba a szeretetünk kifejezésének leghatékonyabb módját.

Szívesen olvasnám megjegyzéseiteket, ha sikerült bármilyen következtetésre jutnotok.

Hatékony szeretet kifejezést mindenkinek!

Forrás: GARY CHAPMAN & ROSS CAMPBELL Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve

Elfogadni és szeretni önmagunkat

A Nyitott Akadémia hírlevelében olvastam egy közelgő Budapesti előadás témájáról és azt gondoltam ez a leírás önmagában is sokat mondó. Mindenki számára érvényes igazságokat említ, amelyeket ha megfontolunk talán sok problémánk forrására fényt deríthetünk. Én is azok körébe tartozom, akik azt vallják, hogy a problémák okát kell megkeresnünk és megszüntetnünk és ne a tüneteket kezeljük.

Elfogadni és szeretni önmagunkat

Müller Péter és Dr. Almási Kitti

Napjainkban sokat beszélünk egy sor égető problémáról, mint például rosszul működő emberi kapcsolatainkról, pszichoszomatikus eredetű betegségeinkről, az agresszió és az erőszak elharapódzásáról, alacsony önbecsülésünkről s az ebből fakadó hibás választásainkról és kellemetlen közérzetünkről. 

Ám csak ritkán csodálkozunk rá arra, hogy a különböző jelenségek hátterében - legalábbis részben - ugyanaz az alapprobléma áll: hogy lelkünk mélyén képtelenek vagyunk elfogadni és szeretni azt az embert, akivel a nap 24 órájából 24-et együtt kell töltenünk: saját magunkat. 

Éppen ezért a külvilágban próbáljuk (sikertelenül) megoldani mindazt, ami belülről bomlaszt, s kívül legfeljebb tünetileg kezelhető. Nehéz és fájdalmas ezzel szembenézni, de hiába keresünk partnert egy harmonikus kapcsolatra, vagy hiába próbáljuk megjavítani az elromlott jelenlegit: amíg önmagunkat kevésnek, elégtelennek, alapvetően rossznak érezzük, a társunk és a szeretteink oldalán is boldogtalanok leszünk, bármilyenek is legyenek ők. 

Amíg nem vagyunk jóban önmagunkkal, semmilyen eredményünk, teljesítményünk nem hozza meg azt az érzést, amire vágyunk - csak pillanatnyi enyhületet nyerhetünk általuk, de mély örömet és elégedettséget nem. Amíg nem tudjuk becsülni azt az embert, aki ránk néz a tükörből, addig másokat sem vagyunk képesek teljesen elfogadni, bármennyire is törekedjünk erre - és a felőlük érkező szeretet is csak töredékesen jut el hozzánk, így mindig éhesen hagy.

Amíg az előnyös tulajdonságainkat büszkén hangsúlyozzuk, de más, jellemző vonásainkat önmagunk előtt is letagadjuk, elhazudjuk, vagy éppenséggel felvállaljuk, de gyűlöljük ezeket, addig valódi önelfogadásról nem beszélhetünk. Amíg elégedetlenség, düh, türelmetlenség él bennünk önmagunkkal szemben, addig az erőszakot terjesztjük ezen a földön.

Tiszta szívből elfogadni és szeretni önmagunkat azonban nem könnyű, pláne ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük magunkkal, ha bizonyos lekicsinylő mondatok belénk égtek, és már a részünkké váltak. Ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá, micsoda gazdagság lakik bennünk, és minden negatív tulajdonságunkkal, kicsinyes gondolatunkkal, elhibázott tettünkkel együtt mennyire értékes emberi lények vagyunk. 

Gyógyításért verés a fizetség

Gondolkodtam, vajon megosszam-e veletek a mai napom tapasztalatát. Keserű tapasztalat...de való és egy nagyon jó példája az agressziónak.

A gond csak az, hogy valószínűleg, azok, akik e sorokat kéne olvassák nem érdeklődnek az ilyen témák iránt. Na de hátha mégis elgondolkodtat pár embert és tanulság lesz az olyan naiv és megértő emberek számára, amilyen én is vagyok.

A segítő szakma gyakorlójaként több hónapig jártam egy kedves nénihez beszédet tanítani. A néninek agyvérzés következtében súlyosan sérült a beszédközpontja, így csak nagyon kevés értelmes szó kiejtésére volt képes. A fia azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy segítsek az édesanyján, hogy ismét tudjon beszélni.

A vizsgálat után az egyezséget megkötöttük és elkezdődtek a mindennapos kezelések. Rendszeresen jártam a nénihez nap mint nap és keményen, nagy erőbefektetésekkel dolgoztunk a javulásán. A néni nagy örömmel fogadott mindig, az ablakba várta naponta, hogy megjelenjek, amint kiderült én vagyok az egyetlen aki igazán törődik vele. Nem telt el sok idő és szemmel láthatóan senkit nem érdekelt, hogy a konyhába kedves kis egerek masíroznak és bolhák ugrálnak minden fele. Félretéve a körülményeket, arra gondoltam ennek a néninek még nagyobb szüksége van a törődésemre mint másoknak, nem adom fel. Látszólag senkinek nem volt ideje foglalkozni ezekkel a problémákkal. 

Pár hónapja, a fizetség elmaradt és jött az állandó hitegetés, hogy ekkor meg akkor kifizetik a munkám. Lassan úgy kezdtem érezni magam mint egy koldus, aki kéregetni jár, holott szakemberként keményen megdolgoztam érte. Jóhiszeműen arra gondoltam fontosabb a néni gyógyulása, mint az azonnali anyagi jutalom és türelemmel kivárom, amíg sikerül a családnak megszerezni a szükséges összeget, azt azonban rossz volt látni, hogy nem zavarja őket a tartozásuk és az, hogy állandóan én kell a pénz után érdeklődjek. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy nem akarnak kifizetni. Azonban, ha jól végiggondolom, nem is a pénz hiánya zavart a leginkább, hanem az hogy nem éreztem, hogy a munkámat értékelnék. Nyugtattam magam, hogy nem én vagyok az oka, én mindent megteszek, de ők soha nem érdeklődtek, hogy mit csinálunk és nagyon nem is érdekelte őket a néni állapota.

Pár hete, mikor már inkább kényelmetlen volt odajárnom, mint kellemes, eldöntöttem ultimátumot adok és csak akkor folytatom a kezelést, amikor kiegyenlítettük a számlát. Nagyon sajnáltam a nénit, de elgondolkodtatott az, hogy vajon miért kellene tovább tűrjem, hogy semmibe veszik a munkám és általa engem is.

Megegyeztünk, hogy akkor folytatom a kezelést mikor megkapom a fizetségem és majd értesítenek az időpontról. Több hetes várakozás után gondoltam telefonálok és érdeklődök, azonban mindig kinyomták a hívásaim. Ma miután újra sikertelenül  próbálkoztam a kapcsolatba lépéssel, eldöntöttem odamegyek személyesen tudjam meg számítsak-e még a pénzemre.
És itt kezdődik a mai nap történése. Érkezésemkor gyerekeivel találkoztam, akik elmondtak, hogy a szülők nincsenek otthon. Már akkor gyanakodtam, mert a 3 autóból, mindhárom a kapu előtt állt. Miután kiértem a ház elé, észrevettem, hogy a néni integet az ablakon és próbál valamit mondani. Megálltam, mire ő kinyitotta az ablakot és érdeklődött felőlem. Szóba álltam vele, mondtam neki, hogy rosszul esik a kialakult helyzet. Felpillantottam és észrevettem, hogy az emeleti ablakból leskelődik a kedves ügyfél. Akkor éreztem igazán hülyének magam. Elköszöntem, beültem az autóba és azon    gondolkodtam, hogy egy sms formájába a tudtára adom, hogy tudom otthon van és legyen annyira gerinces, hogy a szemembe mondja, nem fizet. Kihangsúlyoztam, hogy szerintem szégyen a gyerekeket hazugságra nevelni. És indult a lavina. Akkor már tudta a telefonszámom és felhívott üvöltözve - mindennek lehordott, elküldött pár helyre és kezdett fenyegetni, hogy kijön és ellátja a bajom. Én mondtam, hogy örülök, hogy sikerült elérnem és arra várok, hogy személyesen is beszéljünk. Kirohant a kapun és folytatta a nyomdafestéket nem tűrő szidást és büszkén állította, hogy ő meg mer ütni, mert már csinált ilyent. Mondtam nyugodtan neki, hogy nagy dicsőség és elmondtam mi a véleményem róla és a viselkedéséről.
Már épp indultam, mikor megemlítettem, hogy a Jó Isten fenn van és mindent lát és hall. Ekkor már indultam...volna, azonban kinyitotta az autó ajtaját és kezdte tépni a hajam, majd köszönetképpen, hogy hónapokig törődtem az édesanyjával kaptam egy fejelést. A fizetségem megkaptam, oly módon, ahogy még soha. Ez volt a hála azért, hogy helyettük is törődtem a nénivel (még a körmét is levágtam pár hónap után) és rendszeresen, őszintén elvégeztem a kért szolgáltatást és megértően, türelemmel vártam a fizetségem.
S most az kérdezném kedves olvasóim milyen ember az ilyen?

A gyerekek öt szeretetnyelve

Nemrég kölcsön kaptam GARY CHAPMAN & ROSS CAMPBELL Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve című könyvét. Egy óvó néni ajánlotta  a figyelmembe és megkért olvassam el. Szívesen fogadtam az ajánlatát és nekiláttam. Még nem értem a könyv olvasásának végére, de az eddig elolvasottakkal annyira tudtam azonosulni, hogy arra gondoltam mielőbb megosztom másokkal is, azokat a fontos információkat a gyerekekről (és nem csak), amelyeknek a birtokába jutottam a könyv olvasása során. Igazából nem csak a gyerekekről tudtam meg többet, hanem kicsit az önismeretem is gyarapodott általa és világossá vált az a dolog, hogy miért van az, hogyha valaki nem érzi a szeretetünket, esetleg mi miért nem érezzük mások szeretetét, holott az létezik. 

Úgy gondolom, hogy ennek felismerése nagyon fontos mindenki számára és egy olyan téma, amely a mindennapi életünk része.

Nem szeretném elemezni az egész könyvet, viszont jelentős gondolatokat szeretnék kiragadni belőle, amely talán felkelti a kíváncsiságotokat a könyv elolvasása iránt.

            A szerzőpáros szerint "minden gyermek - és felnőtt - alapvetően öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. Hiába halmozzuk el például gyermekünket ajándékokkal, ha ő arra vágyik, hogy leüljünk vele játszani. Csak akkor fogja igazán érezni szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetőbb szeretetnyelvet."

A szeretet szükségletét egy üzemanyagtankhoz hasonlítják, amely megtöltése szeretettel, a mi feladatunk. "Úgy tölthetjük meg gyermekünk érzelmi tankját, ha az ő szeretetnyelvén beszélünk. Ha érzi, hogy szeretjük, sokkal könnyebben tudjuk fegyelmezni és nevelni, mint ha érzelmi szükségletei betöltetlenül maradnak." Ami kiemelten fontos, hogy a szeretet, amellyel megtöltjük a gyerek érzelmi tankját feltétel nélküli szeretet kell legyen. 

           

Az alábbiakban pár mondatban szeretném bemutatni az említett öt szeretetnyelvet. 

 1. Szeretetnyelv: TESTI ÉRINTÉS

Vannak gyerekek, akik akkor érzik leginkább szeretetünket, ha fizikailag megérintjük őket, ha testi kontaktust létesítünk velük. A gyerek korának előrehaladtával nem szűnik meg ez a  fajta igénye, hanem átalakul, például a csecsemők esetén a dédelgetés, puszilgatás, ölbe vevés stb. jelenti a fizikai kontaktust, kisiskolás korban már a a testi érintés elsődleges forrása a játék: kosárlabda, futball, birkózás, stb., továbbá hajsimítás, hátba veregetés karjának, vállának a megérintése. 

Tévhit az, hogy csak a lányoknak van szükségük a testi érintésre " mindkét nemnek egyforma szüksége van  a szeretet kifejezésének fizikai megnyilvánulására."

2. Szeretetnyelv: ELISMERŐ SZAVAK

A szavaknak hatalma van és a gyengéd, dicsérő, bátorító, útmutatást adó szavak sok gyerek esetében egyenlők a szeretetünk kifejezésével. Ennek fordítottja is igaz: a pillanatnyi indulatokból fakadó bántó szavak alapjaiban rendíthetik meg a gyermekünk önértékelését. 

Ha gyermekünk elsődleges szeretetnyelve a szóbeli megerősítés óvakodjunk attól, hogy bármilyen hátsó szándék is fűződjön szeretetünk kifejezéséhez pl. "Nagyon szeretlek..., megtennél nekem egy szívességet?""

3. Szeretetnyelv: MINŐSÉGI IDŐ

"A minőségi idő lényege nem maga a tevékenység, hanem az együttlét." Mivel napjainkban egyre több külső hatás (tv, internet stb.) éri gyerekünket, ezért sokat jelent a rájuk fordított figyelem és az együtt töltött idő. Az együtt töltött idő lehetőség arra, hogy jobban megismerjük gyerekünket és gondolatokat, érzelmeket osszunk meg vele. Fontos, a mai rohanó világban, hogy beütemezzük napi teendőinkbe a gyerekünkkel töltött időt is.

      4. Szeretetnyelv: AJÁNDÉKOZÁS

                  "Az ajándék a szeretet kézzelfogható kifejezése."  Fontos különbséget tenni az ajándék és a fizetség között. Ha az "ajándék"-ért cserébe bármilyen cselekvést, viselkedést várunk el, már nem ajándékból beszélünk, hanem fizetségről, megvesztegetésről. "Az igazi ajándékot nem a mérete és az értéke teszi, hanem a szeretet, amit kifejez." Arra viszont oda kell figyeljünk, hogy az ajándékozás ne váltsa fel a szeretetnyelvek gyakorlását. Ne halmozzuk el gyerekünket ajándékokkal a saját jelenlétünk ajándéka helyett! A játékok kiválasztásánál figyelnünk kell arra, hogy a játék hasznos és értelmes időtöltést nyújtson. Inkább hasznos, mint sok játékot vásároljunk!

     5. Szeretetnyelv: SZÍVESSÉGEK

                  "Sokak számára a szolgálatkészség cselekedetei jelentik a szeretetet." a felelősségvállalás megtanulásánál a szülők szolgálatkészsége mintaértékű, azonban vigyáznunk kell, hogy ne manipuláljunk a szívességeinkkel és ne tegyünk meg mindent helyettük, mert akkor önállótlanná válnak. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a szolgálatkészségünket az életkorához igazítjuk. Szolgálatkészségünk által megtaníthatjuk saját magukat és másokat szolgálni. Bátorítanunk kell, arra, hogy merje kibontakoztatni saját képességeit és adottságait. 

      "A szerető szolgálat sohasem rabszolgaság." A belső vágy motiválja a szolgálatkészséget.

Minden gyereknek szüksége van arra, hogy szeretetünket mind az öt szeretetnyelven közvetítsük, azonban egyénileg változik, hogy mely az elsődleges szeretetnyelv, amely  a  leghatékonyabban juttatja a gyerekünk tudtádra a kifejezett szeretetünket. Ezért fontos, hogy felfedezzük, azt, hogy melyik a gyermekünk elsődleges szeretetnyelve.

      Az elkövetkező napokban olvashatjátok tovább a könyvízelítőt arról, hogy hogyan fedezzük fel gyermekünk elsődleges szeretetnyelvét.

Forrás: GARY CHAPMAN&ROSS CAMPBELL Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve, Harmat kiadó, Budapest, 2010

A játék szerepe a gyermek fejlődésében

Miért fontos a játék a gyermek fejlődésében?

Ma a játék fejlődésben betöltött szerepéről olvastam egy hasznos cikket, ezt szeretném megosztani veletek is.
Játsszatok sokat gyerekeitekkel!

 

A játék az óvodáskorú gyermek egyik alapvető tevékenysége, amelynek pótolhatatlan szerepe van az egészséges és harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődésben. A gyerekek játék során fedezik fel környezetüket és az őket körülvevő világot, illetve ezáltal ismerik meg saját képességeiket és korlátaikat is.

A különböző fejlődési szakaszokban a gyerekeknek különböző játékokra van szükségük. A változatosság és a játékok formáinak és tartalmának fokozatos gazdagítása elősegíti a szociális, fizikai és kognitív fejlődést egyaránt. A gyerekek a játék által ismerkednek környezetükkel, a világban zajló eseményekkel, a tárgyak különféle tulajdonságaival és a közösségi élettel. Segítségével szinte észrevétlenül tanulnak és fejlődnek, miközben mindez még élményt is nyújt a számukra.

Játszani jó!

Pár hetes korukban a babák még egy csörgővel is hosszasan eljátszanak, később azonban egyre bonyolultabb és változatosabb játékokra lesz szükségük. Óvodáskorban a játék már többé-kevésbé a valóságból táplálkozik és a gyermek saját tapasztalatait, élményeit tükrözi - a játékok során a gyerekek megismerkednek, megtanulják és megtapasztalják a felnőttek világát. 

A játék hatással van a gyermek értelmi képességeinek fejlődésére, gazdagítja érzelemvilágát, kreativitását és szociális képességeit. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy a kicsinek lehetősége legyen kortársaival együtt játszani, illetve ő maga szabadon alakíthassa az egyes játékok folyamatát. A játékon keresztül a gyermek számos olyan készséget és kompetenciát sajátít el, amely nem csak az későbbi iskolai előmenetelben, hanem felnőttkorban is hasznára válik majd - fejlődik a szókincse, problémamegoldó képessége és logikus gondolkodása.

A játék fontos a kognitív fejlődés szempontjából

A korai gyermekkorban, a kicsik játékok által fejlesztik kommunikációs képességeiket és a játékok tanítják meg őket a bonyolultabb összefüggések megértésére is.

A játékok során a gyermekek számos olyan helyzettel szembesülnek, amelyek  bizonyos problémák megoldását igénylik. A különféle képességfejlesztő játékok által a gyermekek egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy mérlegeljenek az egyes helyzetekben és leküzdjék a tevékenység során felmerülő akadályokat. Ezek megoldása nagyban hozzájárul a gyermek problémamegoldó gondolkodásának fejlődéséhez.

Fontos, hogy a játék során a gyermekek minél felszabadultabbak legyenek és leljék örömüket az egyes tevékenységekben, hiszen ezáltal gazdagítják érzelemvilágukat és a kreativitásuk is szabadon szárnyalhat. A gyerekek hamar nyitottá válnak az őket körölvevő világra, hiszen a kíváncsiság ott él minden gyermekben. Ez a kíváncsiság válik később a tanulás is  tudás utáni vágy mozgatórugójává is.

Az óvodás gyerekek játszva ismerkednek a világgal

A játék segít fejleszteni a szociális készségeket

A közös játék által fejlődik az óvodáskorú gyerekek kapcsolatteremtő képessége, és megtanulnak igazi csapatjátékosként gondolkodni. Ebben az időszakban már nem csak egymás mellett, hanem pajtásaikkal együtt játszanak - megosztják a szerepeket és a tevékenységeket is.

Amint egyre idősebbé válnak, az interaktivitás és az együttműködés egyre nagyobb hangsúlyt kap és a gyerekek közti kommunikáció is kifinomultabbá válik. Az együttjátszás során a gyerekek megtanulják kifejezni gondolataikat, meghallgatni társaikat és önálló véleményt alkotni a világ dolgairól. A játék közben kialakuló változatos helyzetek megtanítják a gyerekeket a megosztás és együttműködés előnyeire is, valamint ezáltal fejlődnek az olyan érzelmekre épülő képességek is, mint a barátság és figyelmesség.

A közösségi játék hatalmas örömforrást is jelent a gyermek számára! Ebben a időszakban a kicsik sokszor még nem a célban, hanem magában a játék folyamatában lelik örömüket és abban, hogy mindezt megoszthatják pajtásaikkal. 

Az aktív játékok ösztönzik a motoros funkciók fejlődését

A játék kulcsfontosságú a mozgásfejlődés szempontjából is, mivel így ismerik meg testük lehetőségeit és korlátait. A különféle tevékenységek során a gyerekek új mozgásformákat sajátítanak el és gyakorolják a már ismerteket. A finommozgások ismétlésével (gyurmázás, rajzolás, festés) ezek egyre tökéletesebbé és irányítottá válnak, amely a  kézügyesség fejlődéséhez vezet.

Sok gyermek szívesen választja a szabadban játszható gyermekjátékokat. A friss levegő jót tesz testnek és léleknek egyaránt, javítja a koncentrációs képességet és egy bizonyos fokú szabadságot is biztosít a kicsinek. A fizikai aktivitás növeli a gyermek állóképességét és kitartását, valamint segít abban is, hogy a gyermek a játék során levezesse fölös energiáit.

Forrás: http://www.csaladivilag.hu/cikkek/kisgyerekek/a-jatek-szerepe-a-gyermek-fejlodeseben/130/

Iskolaérettség

Nagyon gyakori, hogy a szülők beleesnek abba a hibába, hogy gyereküket az iskolai érettség hiányában is iskolába küldik és ezzel számos iskolai  kurdarcnak teszik ki a gyereket. 

Sajnos ebben az esetben a homokba dugott fej, élethosszig tartó ellenszenvet válthat ki a gyerekből a tanulással szemben. Egy szülő számára nehéz elfogadni, hogy a gyereke, nem fejlődik a megszokott "normális" ütemben és legtöbb esetben azt gondolják, hogy a gyerek majd kinövi menet közben a lemaradást és ha nem vesznek tudomást a problémáról, akkor az nem létezik. A valóság azonban az, hogy a probléma igenis létezik és jobb időben  szembenézni vele. Ha a gyerek nem képes megfelelni az iskola feltételeinek, jobb még egy évet eltöltenie az óvodába és felkészülten indulni az iskola által teremtett új világba.

Az alábbi részlet ebben a témában nyújt támaszt. Az elméleti információk mellett játéktippeket  és útmutatást ad egy-egy terület fejlesztésére. 

Hasznos időtöltést!!!

Iskolába indulás előtt…

Az óvodás gyermeknek az iskolába indulásig rengeteg követelményt kell teljesítenie. Ha a követelményeknek

megfelel, akkor „iskolaérettnek” mondható. Ha iskolaérett egy gyermek, akkor megfelelőképpen tud majd figyelni az órákon, végig tudja majd ülni a 45 percet, zökkenőmentesen tud majd megtanulni írni, olvasni, számolni, és nem utolsósorban: megfelelőképpen, „iskolásan” tud majd viselkedni. Ha azonban nem várjuk ki

az iskolaérettség kialakulását, előbb-utóbb a felszínre fognak bukkanni a problémák. A gyermek az iskolában csak a kudarcok sorozatát fogja megélni, ami idővel komoly beilleszkedési, magatartási problémákat is eredményezhet. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a gyermek csupán egy-két területen   mutat némi elmaradást. Ilyenkor elindulhat ugyan iskolába, de a gyengébb területeknek nagyobb figyelmet kell szentelni, a későbbi tanulási zavarok kialakulásának megakadályozása, megelőzése érdekében. Bár a szülőnek joga és felelőssége eldönteni, hogy iskolába íratja, vagy még egy évig az óvodában tartatja gyermekét, azonban mégsem csak a szülő feladata, hogy eldöntse, iskolaérett-e a gyermeke. Az esetek zömében ezért érdemes kikérni szakember vizsgálatát, tanácsát. Többgyermekes családokban van ugyan a szülőknek összehasonlítási alapja, tapasztalata a nagyobb gyermek iskolakezdésével, az iskolák követelményeivel, illetve a gyermek tanulmányi teljesítményével kapcsolatban. Szakvizsgálattal azonban megbizonyosodhatunk arról, hogy esetleges aggályaink valósak-e, nem ijedtünk-e meg jobban a kelleténél, illetve nem gondoltuk-e kisebbnek valamely problémát.

A Nevelési Tanácsadókban általában komplex pszichológiai-pedagógiai, iskolaérettségi vizsgálatban részesülhetnek a gyermekek, ami alapján megtudhatjuk, van-e még valamilyen fejlesztésre szüksége gyermekünknek az iskola megkezdése előtt.

A sikeres iskolai előmenetelhez nélkülözhetetlen a gyermek szóbeli (verbális) kommunikációjának megfelelő

szintű fejlettsége. Iskolába induláskor a gyermek beszédének jellemzőit – megfelelő fejlettség esetében – a következőképpen írhatjuk le:

• pontos a beszédészlelése – a gyermek pontosan „kihallja”, hogy egy szó milyen hangokból áll; pontosan észleli a zöngés-zöngétlen hangokat (meg tudja mondani, hogy „morgós”-e a hang vagy „nem morgós”), pontosan észleli a hangok hosszúságát (meg tudja mondani, rövid-e a hang, vagy hosszú). Ez a készség az írás elsajátításához nélkülözhetetlen.

Egy kis játék…

„Papagájosdi” – szavak, hangsorok utánmondatása.

Instrukció: „Játszunk papagájosdit! Én mondok valamit, te leszel a kis papagáj: pontosan ismételd meg, amit

mondtam!” Először egyszerű, rövid, a gyermek által ismert szavakat mondunk, majd egyre bonyolultabbakat, akár „halandzsa” nyelven is mondhatunk hangsorokat. A lényeg az, hogy a gyermek pontosan ismételje meg. Akár cserélhetünk is szerepet: a szülő a papagáj, és pontosan (vagy szándékosan hibásan) megismétli a gyermek által mondott szót, hangsort. Az is fejlesztő hatású, ha a gyermeknek kell ellenőriznie, hogy a szülő ügyes papagáj volt-e!

• megfelelő a szókincse – az életkorában elvárt szavakat megérti, illetve megfelelően használja. Az egész iskolai előmenetel alapfeltétele.

És mit tehetek én?

Beszélgetés, mesélés közben gyakran megbizonyosodok arról, hogy gyermekem pontosan megért-e bizonyos szavakat. Sokszor rákérdezek, „Mi a gyökér? Mire való a járda? Stb.” Ha úgy érzem, hogy gyermekem nem ért, vagy hibásan értelmez egy szót, akkor egyszerű szavakkal és mondatokkal elmagyarázom neki, hogy mit jelent. Ha van rá lehetőség, meg is mutatom neki, hogy mi az, hiszen könnyebben rögzül a gyermekben az, amit megtapasztal, esetleg meg is foghat, ki is próbálhat, mint az, amire

pusztán szóbeli magyarázatot kapott.

Egy kis játék…

„Barkochba” – egyszerűbben. „Találd ki, mire gondoltam!

Gondoltam egy járműre, aminek négy kereke van, kék színű, és nagyon sok ember utazik rajta!” – „Autóbusz!” „Most te gondolj valamire, meséld el nekem, és én megpróbálom kitalálni!” Később bonyolíthatjuk úgy, hogy az, aki gondolt, csak igen-nel vagy nem-mel válaszolhat, a kitaláló pedig kérdéseket tesz fel, egyre szűkítve a kört. Ilyeneket lehet kérdezni: „Élőlény? Tárgy? Szerszám? Akkora, mint az asztal? Nagyobb, mint egy pohár? Stb.

• pontos a beszédmegértése – megérti a hallott mondatokat, szókapcsolatokat, szócsoportokat, utasításokat. A beszédmegértés az egész iskolai előmenetel alapfeltétele, hiszen a gyermek csak e készség biztos birtoklása esetén tud jól teljesíteni.

Egy kis játék…

„Okosat mondtam, vagy butát?” – igaz és hamis állítások mondása. Pl. „Ha fázom, le kell vetnem a pulcsimat. Igaz?” … „Nyáron esik a hó. Igaz?”… Stb. Biztathatjuk a gyermeket, hogy ő is mondjon okos, illetve hamis dolgokat, a szülő pedig találja ki, igaz-e vagy sem.

Hasonló játék a „Butuska Balambér az orvosnál”, ami már akár 3-4 éves korban játszható, amikor a gyermeknek a testrészek megnevezését tanítjuk. Azt mondjuk pl. „fáj afejem!” miközben a hasunkra mutatunk! A gyerekek jól szórakoznak az ilyen és hasonló vicces játékok alkalmával, miközben észre sem veszik, hogy fejlesztjük őket…

•  pontos a beszédhangok kiejtése – a pontos olvasás feltétele; illetve a szocializáció, az önértékelés fontos eleme.

És mit tehetek én?

A hangutánzás nagymértékben fejleszti a szájmozgásokat. Utánozhatjuk pl. állatok, járművek, vagy a

környezetünkben lévő tárgyak (pl. óra, kalapács,vízcsöpögés) és jelenségek (pl. az eső, a szélfújás, a  dörgés,stb.) hangját. Az ajak-és nyelvtorna is ügyesíti az artikulációs mozgásokat. Fújjunk föl lufit, nyaljuk körbe a szánkat, együnk ropit kéz nélkül, vagy együnk pudingot vastag szívószálon keresztül, és még sok más vicces és szórakoztató, de fejlesztő tevékenységet találhatunk ki!

• helyes mondatszerkezetekkel beszél – a magyar nyelv ragjait, toldalékait, mondatalkotását, stb. helyesen alkalmazza. Az előzőhöz hasonlóan, ez a készség is az egész iskolai előmenetel alapfeltétele; az énkép, az önértékelés, a szocializáció fontos eleme.

Egy kis játék…

„Elkezdem a mondatot, fejezd be!” – játszhatjuk képeskönyvek segítségével, segítő kérdésekkel: „Ki ez? Mit csinál? Hol ugrál?” végül: „Mit meséltünk a képről?” Ha a gyermek ezek után sem mond teljes mondatot, vagy nyelvtanilag hibás mondatot mond, akkor mintát adunk neki: „A mókus ugrál az ágon.” Játszhatjuk képekkel, kedvenc játékokkal vagy akár anélkül is. Hasonló szerkezetű mondatokkal gyakoroljunk (vicces mondatokat is ki lehet találni!), pl.: „A mókus ugrál a …(hol?)” „… az

ágon.” „A mókus ugrál a felhőn”. „A mókus ugrál a

szekrényen”… Stb.

• összefüggően tud beszélni valamilyen témakörről, legyen az akár spontán témaválasztás, vagy konkrétan meghatározott témakör – tud „mesélni” valamiről; kívánságait, érzéseit, érzelmeit megfelelőképpen ki tudja fejezni, tud segítséget kérni, tud érvelni, indokolni,kiállni valami mellett vagy ellen. Mindez azért fontos, hogy később, az iskolában a tananyag számonkérésekor elfogadhatóan tudja majd visszaadni a tanultakat; képes legyen a mindennapos életszituációkban megnyilvánulni, és hogy megállja helyét a különféle verbális kommunikációs helyzetekben.

És mit tehetek én?

Sokat beszélgetek gyermekemmel, hogy helyes mintátadjak neki. Ha ő önállóan csak keveset mesél nekem

 összefüggően valamiről, akkor segítő kérdéseket teszek fel neki. Kerülöm az olyan kérdéseket, amire igen vagy nem a válasz! „Mesélj nekem arról, hogy mit csináltál az oviban!” – segítő kérdéseket most is feltehetünk, például: „Kiveljátszottál az udvaron? … Mivel játszottál? … Nehéz volt felmászni a mászókára?… Gyorsan futottál? … Stb.” Mintát mindig adhatunk a mondatalkotáshoz, mondatbővítéshez, például: „Emlékszel, mit csináltunk tegnap? Tegnap délután kimentünk a játszótérre. … Amíg én a padon ültem, addig te gyorsan fölmásztál a mászókára – így történt? … És utána építettél egy magas homoktornyot. Nagyon izgultál, nehogy a gyerekek lerombolják. Stb.” 

Az iskolákban az első hónapokban nagy hangsúlyt kellene fektetni ezeknek a területeknek a fejlesztésére, hogy megalapozzák az olvasás, írás és számolás elsajátításához szükséges képességeket. Ha csupán egy-két területen van apróbb elmaradás, és az iskola kellő időt és gyakorlóanyagot biztosít az év eleji megalapozásra, akkor feltehetően nem lesz gond, hiszen a gyermek az első néhány hónapban egy kis szülői segítséggel, otthoni gyakorlással be tudja hozni az elmaradást. Ha azonban meg szeretnénk győződni arról, hogy gyermekünk megfelelő fejlettségi szinten van az említett területeken, mindenképpen kérjük logopédus vizsgálatát, illetve tanácsát a későbbi kommunikációs nehézségek megelőzése, illetve a már meglévők helyreállítása érdekében.

Egy iskolaérett nagycsoportos korú gyermekről a megfelelő beszédkészségen kívül a következők mondhatók el:

• Szívesen és aktívan vesz részt az óvodai foglalkozásokon, figyelmét a foglalkozásra összpontosítja; ritkán terelik el környező ingerek. (Az óvodai foglalkozások a gyerekek figyelmétől függően fokozatosan hosszabbodnak az óvodai nevelési év során, hogy a gyermekek idővel hozzászokjanak a 45 perces órákhoz. Ha a gyermeknek az óvodában nehézséget jelent a foglalkozáson való aktív részvétel, minden bizonnyal az iskolában is nehezére fog esni az órán való megfelelő figyelő magatartás.)

És mit tehetek én?

Ma már nagyon sokféle fejlesztő füzet, feladatlap-sorozat kapható óvodás gyermekek részére. Gyermekem óvónőitől kérhetek tanácsot, javaslatot, hogy milyen füzetet vegyünk meg. Délutánonként, ha a gyermek nem fáradt, akkor elővesszük ezeket a játékos feladatokat, és iskolásdit játszunk, „tanulunk”. Egy-egy alkalommal csak addig oldunk meg ilyen feladatokat, amíg a gyermeknek örömteli ez az időtöltés, hiszen nem akarom elvenni tőle a kedvét. Az így töltött idő egyre hosszabb lesz – eleinte csak egy-két feladatot oldunk meg, majd egyre hosszabb ideig lesz kedve és türelme hozzá.

• A gyermek biológiailag is érett az iskolára: ezt nemcsak a fogváltás beindulása és a testi növekedés jelzi, hanem az is, hogy nem fáradékony, illetve már nem igényli a délutáni alvást (Nagycsoportos korra jelentősen lecsökken a gyermekek délutáni alvásigénye. Sok óvodában ezért hívják inkább csendes pihenőnek a délutáni alvást, hiszen nem kényszeríthető a gyermek arra, hogy el is aludjon, de a gerincének pihentetése szempontjából mindenféleképpen ajánlatos fél-egy órát feküdnie. Az iskolában azonban sem a délutáni alvásra, sem a csendes pihenőre nem lesz lehetősége a gyermeknek. Ha ez a biológiai érettség nem következik be iskolába indulásig, akkor néhány hónapon belül várható a gyermek teljes kimerültsége, ami betegségként, vagy rossz tanulmányi eredményként is megjelenhet.)

És mit tehetek én?

Gyermekem biológiai érését nem tudom befolyásolni, csak elfogadni. Ha gyermekem nagyon is igényli a délutáni alvást, és annak elmaradása esetében nyűgös, akkor tudomásul veszem, hogy biológiailag még nem érett az iskolakezdésre, ezért még inkább várunk a beiskolázással. Az óvónőkkel rendszeresen konzultálok azzal kapcsolatban, hogy véleményük szerint a gyermekem mennyire tudja fizikailag is teljesíteni a nagycsoportos követelményeket.

• a gyermek csoportban is jól foglalkoztatható: kivárja a sorát, ha az óvónő kérdez valamit; nem igényli, hogy az óvónő folyton vele foglalkozzon, rá figyeljen; kialakult a feladattudata – a kapott feladatot önállóan, állandó felnőtti jelenlét nélkül is meg tudja oldani. (A legtöbb iskolában magasabb az osztálylétszám, mint amihez a gyermek az óvodai csoportban hozzászokott. A gyermeknek ezért mindenféleképpen előnyére válik, ha tudomásul veszi, hogy rajta kívül még sok más gyermek is létezik, akikkel a felnőttnek, a pedagógusnak foglalkoznia kell. Az iskolaérettségnek egyik feltétele a szociális érettség, amely megléte esetén a gyermek megfelelően tud viselkedni egy csoportos szituációban: türelmesen kivárja a sorát, egyedül is elmélyülten, önállóan el tudja végezni feladatait, s ha segítségre szorul, türelmesen kivárja, amíg a felnőtt rá tud figyelni. Ennek hiányában az iskolában igen korán viselkedési problémák jelentkezhetnek. Hiszen ha a gyermek megszokta és elvárja, hogy mindig vele foglalkozzanak a felnőttek, akkor az iskolában mindent el fog követni annak érdekében, hogy a tanítónő rá figyeljen. Ilyen esetekben gyakran előfordul bohóckodás, vagy „rosszalkodás” a felnőtt figyelmének megnyerése érdekében.)

És mit tehetek én?

Gyermekemet gyakran viszem olyan helyre, ahol sok gyermek van, pl. játszótérre, játszóházba, ismerősökhöz, barátokhoz. Ilyen szituációk segítik elő gyermekem szocializációját: ezekben a helyzetekben sajátítja el, hogy hogyan kell viselkednie akkor, ha mások is jelen vannak rajtunk kívül, és nem csupán rá összpontosítom teljes figyelmemet. 

• Megfelelő fejlettségűek a részképességei, intellektuálisan is éretté vált az iskolára: az életkorában megfelelő a látási, hallási, tapintási és mozgásos észlelése, jó a megtartó emlékezete, jól tájékozódik térben és időben, jól érti és használja a viszonyfogalmakat, megfelelőképpen észleli és tartja a dolgok adott sorrendjét. Fontos, hogy a gyermek elérje az absztrakt gondolkodásnak azon szintjét, amely majdan képessé teszi őt arra, hogy pl. a ty-betű számára ne „tyúk”-betű legyen, hanem a ty hang jele, amit nemcsak kódolni, hanem dekódolni, felismerni is tud. (Mindezek a részképességek nélkülözhetetlen előfeltételei a sikeres olvasás, írás és számolástanulásnak. Valamelyik gyengébb fejlettsége bizonyos fokú tanulási nehézséget eredményezhet, ezért érdemes kiemelt figyelmet szentelni nekik már az iskola megkezdése előtt is.)

Egy kis játék

„Memóriajáték” – az emlékezet fejlesztéséhez. A kereskedelmi forgalomban rengeteg memóriakártya kapható, mi is gyárthatunk otthon ilyeneket: még nagyobb lesz a játék öröme, ha együtt döntjük el, mi kerüljön a kártyákra, és ha együtt rajzoljuk meg azokat! A játék lényege: minden kártyának van egy párja. Megkeverjük a képeket, és lefordítva lerakjuk őket. Minden játékos két képet fordíthat meg: ha egyformát húzott, az övé marad, ha viszont nem pár, akkor visszafordítja. Az nyer a végén, aki a legtöbbet gyűjtötte össze. Úgy nehezíthetünk, hogy nem egyforma, csak hasonló képeket rajzolunk (pl. az egyik fán virágok vannak, a másikon pedig almák) – ilyenkor, ha párt húzunk, azt is el kell mondani, hogy miért nem teljesen egyforma a két kép (kiváló látási észlelés fejlesztő játék!). Más szabályokat is kitalálhatunk: pl. a pár egyik képén villa van, a másikon kés (ha megtaláljuk, elmondjuk: mindkettő evőeszköz), és így tovább… „Látod-e, amit én is látok?” – a látási figyelem és észlelés fejlesztéséhez. Utcán sétálás vagy autózás közben játszhatjuk. Azt kérdezzük : „Látod-e azt a bácsit, akinek fekete kalapja van?”. A gyermek jól szétnéz, és ha meglátja, megmutatja, hol van. Ilyen játékkal izgalmas a hosszantartó kocsikázás, buszozás is! A gyermek is kérdezhet – ez esetben a kifejezőkészsége is fejlődik! „Mit hallasz?” – hangok felismerése, a hallási figyelem és észlelés fejlesztésére. Hangot adó tárgyakból gyűjtünk össze néhányat: óra, dobozban golyó, csörgő, papír (ha eltépjük, vagy összegyűrjük), pohár (ha megkocogtatjuk), stb. Előbb mindegyiknek kipróbáljuk a hangját. Ezután a gyermek becsukja a szemét (akár be is köthetjük egy kendővel, hogy izgalmasabb legyen. Megszólaltatjuk valamelyik tárgyat, ő pedig kitalálja, hogy mit hallott. Nehezebb a játék, ha több hanggal játsszuk, vagy egymás után két-három hangot szólaltatunk meg – ekkor a gyermeknek azt is meg kell mondania, hogy melyik volt az első, második, harmadik hang. És ez már a sorrendiségészlelését is fejleszti!

A beiskolázást megelőzően mindenféleképpen érdemes meggyőződni arról, hogy az imént ismertetett területek milyen fejlettségi szinten állnak a gyermeknél. Ha az iskolaérettségi vizsgálat nagyon sok területen mutat elmaradást, akkor célszerű a Nevelési Tanácsadó javaslata alapján „évhalasztás” mellett dönteni. Az évhalasztás azonban csak akkor lesz eredményes, ha a gyermek rendszeres felzárkóztató fejlesztésen vehet részt az ezt követő tanévben. Ugyanis nem várható, hogy „magától beérik”, hanem komoly fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy a következő tanévben iskolaéretten kezdhesse meg az első osztályt.

És mit tehetek én?

Ha gyermekem felzárkóztató foglalkozásra jár, igyekszem őt rendszeresen elvinni a fejlesztésre. Ha betegség miatt hiányoznánk, igyekszem gyermekemmel pótolni a kihagyott feladatokat. Gyakran érdeklődöm a fejlesztő szakembertől, hogy hogyan teljesít, hogyan fejlődik a gyermekem, mire kell otthon is több időt szánni. Nyugodt körülményeket (tévé- és rádiózajtól mentes csendet) és megfelelő tárgyi feltételeket (megfelelő magasságú asztal és szék, hegyes ceruzák, füzet, stb.) teremtek, elegendő időt biztosítok, és segítséget, figyelmet nyújtok gyermekemnek ahhoz, hogy a kapott „házi feladatokat” meg tudja oldani. A rendszeres feladatvégzéssel gyermekemnél könnyebben kialakul a feladattudat, és az iskolában nem fog gondot jelenteni a házi feladat rendszeres, lelkiismeretes elvégzése.

Forrás: http://www.scribd.com/doc/74808500/Tanulasi-Es-Kommunikacios-Zavarok

A tanulási nehézségek felismerése

Folytatva a tegnapi témát, a tanulási nehézségeket, mára egy saját előadás anyagát ajánlom figyelmetekbe. Ezt az előadást 2013. januárjában tartottam Gyergyószentmiklóson, a Szent István plébánián megszervezett Belső Iránytű előadássorozat keretén belül. A prezentációt elsősorban szülőknek ajánlom, de bárki megtekintheti, aki érdekelt a témában. Nagyon fontosnak tartom a tanulási nehézségek megismertetését, mivel az iskolás gyerekek 7-10%-át érintő problémáról szól. Fontos lenne, hogy minél több szülő és pedagógus tájékozott legyen e témában, mert a korai felismerés és kezelés meggátolhatja, hogy a gyerek számára a tanulás kínszenvedés és valami szörnyű dologgá váljon és  rombolja a gyermek személyiségének egészséges fejlődését. Kellemes inspirálódást! A bemutató forrásanyaga: Bartók Éva- Én már jobban olvasok! - Terápiás kézikönyv a diszlexia és egyéb tanulási zavarok kezelésére, Hoppé kiadó, 2007, Marosvásárhely.

Tanulási nehézségek

Mai témánk a gyerekek tanulási teljesítményének elmaradásával kapcsolatos. Ime egy kis izelítő a témában.

 Iskolai agyrém - mi áll a tanulási zavarok hátterében?

Rohamosan növekszik a tanulási problémákkal küzdő gyerekek száma. A hiperaktivitás, a figyelemzavar, a diszlexia fogalma mára bekerült a köztudatba. Egyre többször, egyre pontatlanabbul használjuk a divatos szakkifejezéseket, miközben a jelenség valódi okairól mintha senki nem akarna tudomást venni...

Az információs társadalom korában olyan hatalmasra duzzadt az elsajátítandó ismeretmennyiség, hogy ha valaki nem tanul meg rendesen olvasni, számolni menthetetlenül lemarad. A legtöbb szakmához legalább középiskolát kell végezni, bonyolult gépeket kell üzemeltetni, eligazodni az adózási, vállalkozási szabályok között, a számítógép kezeléséről nem is beszélve. Soha annyira nem volt szükség az iskolában szerzett ismeretekre, mint ma.

Egyenetlenül fejlődő képességek

A gyerekek 20-30%-ának azonban komoly gondot jelent a tanulás, azaz minden harmadik gyereknél a pedagógus vagy a szülő valamilyen akadályozottságot, nehézséget észlel. A problémák jelentős része első osztályban, az olvasás tanulásakor jelentkezik. A vizsgálatok azt mutatják, hogy nagyon kevés a valóban diszfunkciós gyerek, azaz akinél kimutatható, hogy valamilyen agyi működési zavar okozza a tanulási vagy magatartási zavart. A legtöbbjüknél inkább arról van szó, hogy a különböző képességek széttartóan fejlődnek, bizonyos területe-ken érési lemaradás jelentkezik.

A gyerekek tehát ugyanolyan aggyal születnek, mint a szüleik és a nagyszüleik, viszont teljesen más környezetben és más nevelési elvek szerint élnek, mire bekerülnek az iskolába. De vajon melyek azok a tényezők az életmódunkban, amik összefüggésbe hozhatók a tanulási zavarokkal?

Általános „nevelési zavar"

A Budai Gyermekkórház ambulanciáján a tanuláshoz szükséges képességek, a figyelem, a memória zavarainak diagnosztizálásával, illetve ezek fejlesztésével foglalkoznak. Dr. Donauer Nándor, a kórház neuropszichológusa azt állítja, hogy a viselkedészavaros, magatartászavaros gyerekek mögött „nevelés-zavaros" felnőttek állnak.

„A mai szülők mindig több dolgot csinálnak egyszerre. Főzés közben tévéznek, vacsora köz-ben interneteznek, társasjáték közben telefonálnak. Szinte megtanítják a figyelemzavart a gyerekeknek. Az inger-hajhászásnak, az információk és az élmények állandó csábításának a fel-nőtt sem tud ellenállni, és ezt másolják le a gyerekek is. Valóságos életmódkultusz alakult ki, amibe nehezen illeszthető be a gyerek. A felnőtt ingerült, hajszolt, türelmetlenül fordul a gyerek felé. Semmiről nem akar lemaradni, miközben képtelen átélni a gyerekkel való együttlét örömét."

Az anyanyelvi fejlesztésből eltűnik az anya

Ahhoz, hogy az idegrendszer megfelelően fejlődjön, nem tudatos fejlesztésre volna szükség, hanem valódi, a gyerekre figyelő együttlétre. Közös házimunkára, szöszmötölésre a kertben, és nagyon-nagyon sok beszélgetésre, élő szóval elmondott, átérzett mesélésre.

„Az ölbe vont gyerek szinte észrevétlenül tanulja meg a fókuszált figyelmet mesehallgatás közben - mondja Dr. Donauer Nándor. „Lebecsüljük a jelentőségét, pedig az élő szöveg meg-értése kulcsfontosságú lesz az iskolában. Ma már tudományos tény, hogy a rendszeres élő mesehallgatás semmi mással nem pótolható mértékben fejleszti a tanuláshoz szükséges képességeket. Óriási tévedés, hogy a mesefilm be tudja tölteni ugyanezt a szerepet, ugyanis teljesen máshogy dolgozza fel az agy a látott és a hallott élményeket.

A számítógépes játékok, a kontrollálatlan tévézés nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuláshoz szükséges képességek aránytalanul, kiegyensúlyozatlanul fejlődjenek. Míg az életvitel-szerűen tévéző gyerekek téri-vizuális memóriája fejlett lesz, a verbális emlékezeti kapacitásuk lényegesen szűkebb. Nagyon sok esetben a diszlexiáért az a vizuális ingeráradat tehető felelőssé, ami ma már egyre több családban természetes."

Miért pont az olvasás?

Az egyenetlen fejlődés jelei már az óvodában tetten érhetők lennének, mégis az olvasástanulás során jelentkeznek a legmarkánsabban a problémák. Nem csoda, hiszen az olvasás az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb agyi tevékenység, közel negyven elkülönült agyterület összehangolt munkájára van hozzá szükség. A beszéddel kapcsolatban vannak olyan öröklött génjeink, amelyek segítenek a beszédértés, beszédképzés kialakulásakor, de az olvasáshoz nincsenek ilyen "előhuzalozott" területeink. Ez az oka annak, hogy az olvasási készséghez szükséges automatikus folyamatok lassan, fáradtságos munkával, rengeteg gyakorlással alakulnak ki.

Eddig is nehéz volt olvasni megtanulni, most azonban a diszlexiát már járványként emlegetik, a figyelemzavar pedig szinte általánosnak mondható. A normális intelligenciahányadossal rendelkező gyerekek között is gyakori, hogy valamilyen részképesség-zavar akadályozza a tanulást. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerekek félni kezdenek attól, ami nem megy, az állandó szorongás és frusztráció pedig egyéb magatartászavarokhoz vezet, ami tovább nehezíti a pedagógusok és a szülők dolgát.

Kényelem és súlyos érzelmi terhek

Péter Zsuzsanna a Nádasdy Kálmán Alapfokú és Művészeti Iskola tanítónője szerint sokszor a szülő akadályozza a gyereket a fejlődésben azzal, hogy mindent megcsinál helyette. „Paradox helyzet, hogy a reggeli időhiányban még a sapkát is a szülő adja a gyerek fejére, tépőzárral és cipzárral egyszerűsíti az életet, aztán komoly összegeket fizet egy fejlesztő játszóházban, ahol a gyereknek cipőt kell fűznie és megtanítják masnit kötni."

A modern gyerek nem hímez, nem morzsol kukoricát, nem farag, nem gyúr kenyeret a mindennapi élet részeként, a szabadidős tevékenységek sok családban a tévézésre redukálódnak. Az iskolában az is érezhető, hogy a gyerekeknek nincsenek otthoni feladataik, nem alakul ki felelősségérzetük, mert vagy a szülő, vagy a háztartási gépek mindent megcsinálnak helyettük.

„Ugyanakkor a mai gyerekek súlyos terheket cipelnek, hiszen rengeteg az érzelmileg zaklatott család, az agyonhajszolt, türelmetlen szülő" - állítja Péter Zsuzsanna. „A tévével, az internettel, az okos-telefonnal túlingerelt gyerekek szorongása, az otthonról hozott érzelmi feszültség, a mozgáshiány garantálja, hogy a gyerek nem tud úgy koncentrálni, teljesíteni az iskolában, ahogy elvárják tőle."

Az iskola alkalmazkodik

„Ma már a figyelem fejlesztésére is gondot kell fordítani az első osztályokban, de ezt még nem tekinteném igazi figyelemzavarnak" - mondja Péter Zsuzsanna. „Többször, megszakítom az óra menetét, mozgással kombinált mondókákkal terelem vissza az elkalandozó gyerekeket. Megpróbálok egy kis humort csempészni az órába, hogy a betűtanításhoz szükséges pontos, aprólékos munkához kedvet ébresszek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek ún. hangoztató-elemző-összetevő módszerrel tanuljanak meg olvasni, így az enyhébb olvasási nehézségek kialakulása megelőzhető. Mivel gyógypedagógus és alapozó mozgás-terapeuta is vagyok, az idegrendszer éretlenségére utaló lemaradásokat a testnevelés órába beépítve, egyénre szabott alapozó mozgásterápiás eszközökkel próbáljuk behozni."

Azoknál a gyerekeknél, akiknél részképesség zavarra utaló jeleket észlel a pedagógus, az iskola kikéri a nevelési tanácsadó segítségét, szakvéleményét is. Miután nevesítették a problémát, a tanítónő munkáját logopédus, fejlesztő pedagógus segítheti az iskolán belül, hogy a lemaradást közös erővel ledolgozzák. Súlyosabb esetekben sem kell elhagyni a gyereknek az iskolát, sőt általában az osztályát sem. A szakértői bizottság által sajátos nevelési igényűnek ítélt gyerekeknek ugyanis kötelező gyógypedagógust biztosítani, aki részben a tanítási időn belül egyénileg foglalkozik az érintett gyerekekkel. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy az alap tantárgyakat ezek a gyerekek is a többiekkel együtt - differenciáltan - tanulhassák.

„A differenciáló pedagógiai módszerek bizonyos korlátok között tudnak hatékonyan működni" - mondja Péter Zsuzsanna. „Legfeljebb 20 fős osztálylétszám volna ideális ahhoz, hogy 2-3 sajátos nevelési igényű gyerek mellett is lehessen haladni. Amikor a gyerekek ennyire különböző képességekkel érkeznek az iskolába, elengedhetetlennek tartom, hogy a pedagógusok maguk választhassák meg a módszereiket. A pedagógiai szabadságra, az empátiás készségre, a kreativitásra nagyobb szükség van, mint valaha. Muszáj az egyes gyerekekre szabnom az eszközeimet, különben nem boldogulok."

Alapozó mozgás terápia A kisgyerek fejlődése a mozgásból indul, a nagymozgásoktól halad a finommozgás, majd a beszéd felé, amin később az olvasás és az írás is alapul. Ha a mozgásfejlődésben lemaradás van, vagy kimarad egy-egy mozgásfejlődési szakasz, az akadályozza az agyösszerendezett működését, végső soron az olvasás- és íráskészség problémamentes kialakulását is. A terápia végighalad a fejlődéstani nagymozgásokon a fejemeléstől, a kúszáson, mászáson keresztül a járásig, majd a finommozgásokig. Segít elérni a gyerekeknek azt az idegrendszeri érettséget, amire első osztályban az olvasás és írás elsajátításához szükségük van. Aki többet szeretne megtudni a módszerről, keresse fel az Alapozó Terápiák Alapítványhonlapját.

Forrás:

Nők Lapja - Évszakok (Kocsis Kata)

www.kocsiskata.hu

Üdvözlés!

Sziasztok kedves látogatók!
Kellemes és hasznos időtöltést kívánok, valahányszor ezt a bloggot fürkészitek!