Ma egy érdekes felfedezést tettem, amely igencsak elgondolkodtatott és megerősítette bennem azt az állítást miszerint csak akkor érjük el céljainkat az életben és akkor mosolyog ránk a szerencse ha mi is teszünk érte és kitartóan keressük a lehetőségeket.
Egy egyszerű, hétköznapi eseten keresztül ébredtem rá, hogy a lehetőségek adottak, csak meg kell találjuk őket.
Elmesélem ezt a rövid kis tapasztalatot, melyet ha kicsit továbbgondolunk és átértelmezünk máris értékes felfedezéseket tehetünk.
Ma délután 18:00 óráig azt hittem a mi lakásunkba soha és sehova nem süt be a nap. Eléggé nyomasztott is a dolog, mert mi alkalmasabb arra, hogy jobb kedvre derítsen mint a nap beáramló sugara? Mindig mondogattam és panaszkodtam ismerőseimnek, hogy mennyire sajnálom, hogy hozzánk nem süt be a nap. Gyakran kissé irigykedve szemléltem a szembe levő lépcsőházat és sopánkodtam, hogy milyen jó lehet azoknak az embereknek, akik a túloldalon laknak, mennyivel jobb lehet az életük napsütésben.
Délután szokatlan gondolatom támadt... a teraszra ülök ki olvasni, annak ellenére, hogy oda sem süt be a nap. Mikor kiértem és felültem a kis szekrényke tetejére megéreztem a nap meleg sugarát az arcomon és felpillantottam az égre. Akkor örömmel vettem tudomásul, hogy egy kis sávban igenis hozzánk is besüt a nap.
Hihetetlenül szívtam magamba a melegséget és mérhetetlen jó kedvre derültem, majd felocsúdva azon kezdtem tűnődni vajon hogy lehet az, hogy eddig nem vettem észre hiszen nem ez az első alkalom, hogy kimegyek a teraszra? Gondolkodtam kis ideig, aztán arra jöttem rá, hogy nem a megfelelő órában voltam eddig kinn.
Azon kezdtem tűnődni, vajon a nagybetűs Életben nem ugyanez zajlik? Állunk és bámuljuk irigykedve szomszédainkat, hogy milyen jó nekik és közbe nem megyünk ki a saját teraszunkra, nem vesszük észre, hogy nekünk is adott a lehetőség, csak más időben és más szögben, de ugyanaz számunkra is lehetséges. Előfordul, hogy elmegyünk a lehetőségeink mellett és nem vesszük észre azokat. Az is előfordul, hogy könnyen feladjuk, és egyszeri próbálkozás után azt hisszük nekünk nincs esélyünk, közbe lehet csak tovább kellene próbálkozzunk, máskor más helyeken, körbe kellene járjuk lakásunk minden zugát, hogy megtaláljuk a beáramló fényt.
Úgy érzem ez a felfedezés igencsak tanulságos számomra, ezért azt tudom kívánni minden kedves olvasómnak, hogy járjon nyitott szemmel és fedezze fel a saját maga számára örömet nyújtó napsugarat a mindennapokban és az életben.
örülök a felfedezésednek, mindkét értelemben:-)
VálaszTörlés