Elfogadni és szeretni önmagunkat

A Nyitott Akadémia hírlevelében olvastam egy közelgő Budapesti előadás témájáról és azt gondoltam ez a leírás önmagában is sokat mondó. Mindenki számára érvényes igazságokat említ, amelyeket ha megfontolunk talán sok problémánk forrására fényt deríthetünk. Én is azok körébe tartozom, akik azt vallják, hogy a problémák okát kell megkeresnünk és megszüntetnünk és ne a tüneteket kezeljük.

Elfogadni és szeretni önmagunkat

Müller Péter és Dr. Almási Kitti

Napjainkban sokat beszélünk egy sor égető problémáról, mint például rosszul működő emberi kapcsolatainkról, pszichoszomatikus eredetű betegségeinkről, az agresszió és az erőszak elharapódzásáról, alacsony önbecsülésünkről s az ebből fakadó hibás választásainkról és kellemetlen közérzetünkről. 

Ám csak ritkán csodálkozunk rá arra, hogy a különböző jelenségek hátterében - legalábbis részben - ugyanaz az alapprobléma áll: hogy lelkünk mélyén képtelenek vagyunk elfogadni és szeretni azt az embert, akivel a nap 24 órájából 24-et együtt kell töltenünk: saját magunkat. 

Éppen ezért a külvilágban próbáljuk (sikertelenül) megoldani mindazt, ami belülről bomlaszt, s kívül legfeljebb tünetileg kezelhető. Nehéz és fájdalmas ezzel szembenézni, de hiába keresünk partnert egy harmonikus kapcsolatra, vagy hiába próbáljuk megjavítani az elromlott jelenlegit: amíg önmagunkat kevésnek, elégtelennek, alapvetően rossznak érezzük, a társunk és a szeretteink oldalán is boldogtalanok leszünk, bármilyenek is legyenek ők. 

Amíg nem vagyunk jóban önmagunkkal, semmilyen eredményünk, teljesítményünk nem hozza meg azt az érzést, amire vágyunk - csak pillanatnyi enyhületet nyerhetünk általuk, de mély örömet és elégedettséget nem. Amíg nem tudjuk becsülni azt az embert, aki ránk néz a tükörből, addig másokat sem vagyunk képesek teljesen elfogadni, bármennyire is törekedjünk erre - és a felőlük érkező szeretet is csak töredékesen jut el hozzánk, így mindig éhesen hagy.

Amíg az előnyös tulajdonságainkat büszkén hangsúlyozzuk, de más, jellemző vonásainkat önmagunk előtt is letagadjuk, elhazudjuk, vagy éppenséggel felvállaljuk, de gyűlöljük ezeket, addig valódi önelfogadásról nem beszélhetünk. Amíg elégedetlenség, düh, türelmetlenség él bennünk önmagunkkal szemben, addig az erőszakot terjesztjük ezen a földön.

Tiszta szívből elfogadni és szeretni önmagunkat azonban nem könnyű, pláne ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük magunkkal, ha bizonyos lekicsinylő mondatok belénk égtek, és már a részünkké váltak. Ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnőtt fejjel csodálkozzunk rá, micsoda gazdagság lakik bennünk, és minden negatív tulajdonságunkkal, kicsinyes gondolatunkkal, elhibázott tettünkkel együtt mennyire értékes emberi lények vagyunk. 

Gyógyításért verés a fizetség

Gondolkodtam, vajon megosszam-e veletek a mai napom tapasztalatát. Keserű tapasztalat...de való és egy nagyon jó példája az agressziónak.

A gond csak az, hogy valószínűleg, azok, akik e sorokat kéne olvassák nem érdeklődnek az ilyen témák iránt. Na de hátha mégis elgondolkodtat pár embert és tanulság lesz az olyan naiv és megértő emberek számára, amilyen én is vagyok.

A segítő szakma gyakorlójaként több hónapig jártam egy kedves nénihez beszédet tanítani. A néninek agyvérzés következtében súlyosan sérült a beszédközpontja, így csak nagyon kevés értelmes szó kiejtésére volt képes. A fia azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy segítsek az édesanyján, hogy ismét tudjon beszélni.

A vizsgálat után az egyezséget megkötöttük és elkezdődtek a mindennapos kezelések. Rendszeresen jártam a nénihez nap mint nap és keményen, nagy erőbefektetésekkel dolgoztunk a javulásán. A néni nagy örömmel fogadott mindig, az ablakba várta naponta, hogy megjelenjek, amint kiderült én vagyok az egyetlen aki igazán törődik vele. Nem telt el sok idő és szemmel láthatóan senkit nem érdekelt, hogy a konyhába kedves kis egerek masíroznak és bolhák ugrálnak minden fele. Félretéve a körülményeket, arra gondoltam ennek a néninek még nagyobb szüksége van a törődésemre mint másoknak, nem adom fel. Látszólag senkinek nem volt ideje foglalkozni ezekkel a problémákkal. 

Pár hónapja, a fizetség elmaradt és jött az állandó hitegetés, hogy ekkor meg akkor kifizetik a munkám. Lassan úgy kezdtem érezni magam mint egy koldus, aki kéregetni jár, holott szakemberként keményen megdolgoztam érte. Jóhiszeműen arra gondoltam fontosabb a néni gyógyulása, mint az azonnali anyagi jutalom és türelemmel kivárom, amíg sikerül a családnak megszerezni a szükséges összeget, azt azonban rossz volt látni, hogy nem zavarja őket a tartozásuk és az, hogy állandóan én kell a pénz után érdeklődjek. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy nem akarnak kifizetni. Azonban, ha jól végiggondolom, nem is a pénz hiánya zavart a leginkább, hanem az hogy nem éreztem, hogy a munkámat értékelnék. Nyugtattam magam, hogy nem én vagyok az oka, én mindent megteszek, de ők soha nem érdeklődtek, hogy mit csinálunk és nagyon nem is érdekelte őket a néni állapota.

Pár hete, mikor már inkább kényelmetlen volt odajárnom, mint kellemes, eldöntöttem ultimátumot adok és csak akkor folytatom a kezelést, amikor kiegyenlítettük a számlát. Nagyon sajnáltam a nénit, de elgondolkodtatott az, hogy vajon miért kellene tovább tűrjem, hogy semmibe veszik a munkám és általa engem is.

Megegyeztünk, hogy akkor folytatom a kezelést mikor megkapom a fizetségem és majd értesítenek az időpontról. Több hetes várakozás után gondoltam telefonálok és érdeklődök, azonban mindig kinyomták a hívásaim. Ma miután újra sikertelenül  próbálkoztam a kapcsolatba lépéssel, eldöntöttem odamegyek személyesen tudjam meg számítsak-e még a pénzemre.
És itt kezdődik a mai nap történése. Érkezésemkor gyerekeivel találkoztam, akik elmondtak, hogy a szülők nincsenek otthon. Már akkor gyanakodtam, mert a 3 autóból, mindhárom a kapu előtt állt. Miután kiértem a ház elé, észrevettem, hogy a néni integet az ablakon és próbál valamit mondani. Megálltam, mire ő kinyitotta az ablakot és érdeklődött felőlem. Szóba álltam vele, mondtam neki, hogy rosszul esik a kialakult helyzet. Felpillantottam és észrevettem, hogy az emeleti ablakból leskelődik a kedves ügyfél. Akkor éreztem igazán hülyének magam. Elköszöntem, beültem az autóba és azon    gondolkodtam, hogy egy sms formájába a tudtára adom, hogy tudom otthon van és legyen annyira gerinces, hogy a szemembe mondja, nem fizet. Kihangsúlyoztam, hogy szerintem szégyen a gyerekeket hazugságra nevelni. És indult a lavina. Akkor már tudta a telefonszámom és felhívott üvöltözve - mindennek lehordott, elküldött pár helyre és kezdett fenyegetni, hogy kijön és ellátja a bajom. Én mondtam, hogy örülök, hogy sikerült elérnem és arra várok, hogy személyesen is beszéljünk. Kirohant a kapun és folytatta a nyomdafestéket nem tűrő szidást és büszkén állította, hogy ő meg mer ütni, mert már csinált ilyent. Mondtam nyugodtan neki, hogy nagy dicsőség és elmondtam mi a véleményem róla és a viselkedéséről.
Már épp indultam, mikor megemlítettem, hogy a Jó Isten fenn van és mindent lát és hall. Ekkor már indultam...volna, azonban kinyitotta az autó ajtaját és kezdte tépni a hajam, majd köszönetképpen, hogy hónapokig törődtem az édesanyjával kaptam egy fejelést. A fizetségem megkaptam, oly módon, ahogy még soha. Ez volt a hála azért, hogy helyettük is törődtem a nénivel (még a körmét is levágtam pár hónap után) és rendszeresen, őszintén elvégeztem a kért szolgáltatást és megértően, türelemmel vártam a fizetségem.
S most az kérdezném kedves olvasóim milyen ember az ilyen?

A gyerekek öt szeretetnyelve

Nemrég kölcsön kaptam GARY CHAPMAN & ROSS CAMPBELL Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve című könyvét. Egy óvó néni ajánlotta  a figyelmembe és megkért olvassam el. Szívesen fogadtam az ajánlatát és nekiláttam. Még nem értem a könyv olvasásának végére, de az eddig elolvasottakkal annyira tudtam azonosulni, hogy arra gondoltam mielőbb megosztom másokkal is, azokat a fontos információkat a gyerekekről (és nem csak), amelyeknek a birtokába jutottam a könyv olvasása során. Igazából nem csak a gyerekekről tudtam meg többet, hanem kicsit az önismeretem is gyarapodott általa és világossá vált az a dolog, hogy miért van az, hogyha valaki nem érzi a szeretetünket, esetleg mi miért nem érezzük mások szeretetét, holott az létezik. 

Úgy gondolom, hogy ennek felismerése nagyon fontos mindenki számára és egy olyan téma, amely a mindennapi életünk része.

Nem szeretném elemezni az egész könyvet, viszont jelentős gondolatokat szeretnék kiragadni belőle, amely talán felkelti a kíváncsiságotokat a könyv elolvasása iránt.

            A szerzőpáros szerint "minden gyermek - és felnőtt - alapvetően öt kommunikációs csatorna egyikén fejezi ki és fogadja be a szeretetet. Hiába halmozzuk el például gyermekünket ajándékokkal, ha ő arra vágyik, hogy leüljünk vele játszani. Csak akkor fogja igazán érezni szeretetünket, ha felismerjük és beszéljük a számára legérthetőbb szeretetnyelvet."

A szeretet szükségletét egy üzemanyagtankhoz hasonlítják, amely megtöltése szeretettel, a mi feladatunk. "Úgy tölthetjük meg gyermekünk érzelmi tankját, ha az ő szeretetnyelvén beszélünk. Ha érzi, hogy szeretjük, sokkal könnyebben tudjuk fegyelmezni és nevelni, mint ha érzelmi szükségletei betöltetlenül maradnak." Ami kiemelten fontos, hogy a szeretet, amellyel megtöltjük a gyerek érzelmi tankját feltétel nélküli szeretet kell legyen. 

           

Az alábbiakban pár mondatban szeretném bemutatni az említett öt szeretetnyelvet. 

 1. Szeretetnyelv: TESTI ÉRINTÉS

Vannak gyerekek, akik akkor érzik leginkább szeretetünket, ha fizikailag megérintjük őket, ha testi kontaktust létesítünk velük. A gyerek korának előrehaladtával nem szűnik meg ez a  fajta igénye, hanem átalakul, például a csecsemők esetén a dédelgetés, puszilgatás, ölbe vevés stb. jelenti a fizikai kontaktust, kisiskolás korban már a a testi érintés elsődleges forrása a játék: kosárlabda, futball, birkózás, stb., továbbá hajsimítás, hátba veregetés karjának, vállának a megérintése. 

Tévhit az, hogy csak a lányoknak van szükségük a testi érintésre " mindkét nemnek egyforma szüksége van  a szeretet kifejezésének fizikai megnyilvánulására."

2. Szeretetnyelv: ELISMERŐ SZAVAK

A szavaknak hatalma van és a gyengéd, dicsérő, bátorító, útmutatást adó szavak sok gyerek esetében egyenlők a szeretetünk kifejezésével. Ennek fordítottja is igaz: a pillanatnyi indulatokból fakadó bántó szavak alapjaiban rendíthetik meg a gyermekünk önértékelését. 

Ha gyermekünk elsődleges szeretetnyelve a szóbeli megerősítés óvakodjunk attól, hogy bármilyen hátsó szándék is fűződjön szeretetünk kifejezéséhez pl. "Nagyon szeretlek..., megtennél nekem egy szívességet?""

3. Szeretetnyelv: MINŐSÉGI IDŐ

"A minőségi idő lényege nem maga a tevékenység, hanem az együttlét." Mivel napjainkban egyre több külső hatás (tv, internet stb.) éri gyerekünket, ezért sokat jelent a rájuk fordított figyelem és az együtt töltött idő. Az együtt töltött idő lehetőség arra, hogy jobban megismerjük gyerekünket és gondolatokat, érzelmeket osszunk meg vele. Fontos, a mai rohanó világban, hogy beütemezzük napi teendőinkbe a gyerekünkkel töltött időt is.

      4. Szeretetnyelv: AJÁNDÉKOZÁS

                  "Az ajándék a szeretet kézzelfogható kifejezése."  Fontos különbséget tenni az ajándék és a fizetség között. Ha az "ajándék"-ért cserébe bármilyen cselekvést, viselkedést várunk el, már nem ajándékból beszélünk, hanem fizetségről, megvesztegetésről. "Az igazi ajándékot nem a mérete és az értéke teszi, hanem a szeretet, amit kifejez." Arra viszont oda kell figyeljünk, hogy az ajándékozás ne váltsa fel a szeretetnyelvek gyakorlását. Ne halmozzuk el gyerekünket ajándékokkal a saját jelenlétünk ajándéka helyett! A játékok kiválasztásánál figyelnünk kell arra, hogy a játék hasznos és értelmes időtöltést nyújtson. Inkább hasznos, mint sok játékot vásároljunk!

     5. Szeretetnyelv: SZÍVESSÉGEK

                  "Sokak számára a szolgálatkészség cselekedetei jelentik a szeretetet." a felelősségvállalás megtanulásánál a szülők szolgálatkészsége mintaértékű, azonban vigyáznunk kell, hogy ne manipuláljunk a szívességeinkkel és ne tegyünk meg mindent helyettük, mert akkor önállótlanná válnak. Ezt úgy kerülhetjük el, ha a szolgálatkészségünket az életkorához igazítjuk. Szolgálatkészségünk által megtaníthatjuk saját magukat és másokat szolgálni. Bátorítanunk kell, arra, hogy merje kibontakoztatni saját képességeit és adottságait. 

      "A szerető szolgálat sohasem rabszolgaság." A belső vágy motiválja a szolgálatkészséget.

Minden gyereknek szüksége van arra, hogy szeretetünket mind az öt szeretetnyelven közvetítsük, azonban egyénileg változik, hogy mely az elsődleges szeretetnyelv, amely  a  leghatékonyabban juttatja a gyerekünk tudtádra a kifejezett szeretetünket. Ezért fontos, hogy felfedezzük, azt, hogy melyik a gyermekünk elsődleges szeretetnyelve.

      Az elkövetkező napokban olvashatjátok tovább a könyvízelítőt arról, hogy hogyan fedezzük fel gyermekünk elsődleges szeretetnyelvét.

Forrás: GARY CHAPMAN&ROSS CAMPBELL Gyerekekre hangolva - A gyerekek öt szeretetnyelve, Harmat kiadó, Budapest, 2010

A játék szerepe a gyermek fejlődésében

Miért fontos a játék a gyermek fejlődésében?

Ma a játék fejlődésben betöltött szerepéről olvastam egy hasznos cikket, ezt szeretném megosztani veletek is.
Játsszatok sokat gyerekeitekkel!

 

A játék az óvodáskorú gyermek egyik alapvető tevékenysége, amelynek pótolhatatlan szerepe van az egészséges és harmonikus testi-lelki-szellemi fejlődésben. A gyerekek játék során fedezik fel környezetüket és az őket körülvevő világot, illetve ezáltal ismerik meg saját képességeiket és korlátaikat is.

A különböző fejlődési szakaszokban a gyerekeknek különböző játékokra van szükségük. A változatosság és a játékok formáinak és tartalmának fokozatos gazdagítása elősegíti a szociális, fizikai és kognitív fejlődést egyaránt. A gyerekek a játék által ismerkednek környezetükkel, a világban zajló eseményekkel, a tárgyak különféle tulajdonságaival és a közösségi élettel. Segítségével szinte észrevétlenül tanulnak és fejlődnek, miközben mindez még élményt is nyújt a számukra.

Játszani jó!

Pár hetes korukban a babák még egy csörgővel is hosszasan eljátszanak, később azonban egyre bonyolultabb és változatosabb játékokra lesz szükségük. Óvodáskorban a játék már többé-kevésbé a valóságból táplálkozik és a gyermek saját tapasztalatait, élményeit tükrözi - a játékok során a gyerekek megismerkednek, megtanulják és megtapasztalják a felnőttek világát. 

A játék hatással van a gyermek értelmi képességeinek fejlődésére, gazdagítja érzelemvilágát, kreativitását és szociális képességeit. Ennek egyik legfontosabb feltétele, hogy a kicsinek lehetősége legyen kortársaival együtt játszani, illetve ő maga szabadon alakíthassa az egyes játékok folyamatát. A játékon keresztül a gyermek számos olyan készséget és kompetenciát sajátít el, amely nem csak az későbbi iskolai előmenetelben, hanem felnőttkorban is hasznára válik majd - fejlődik a szókincse, problémamegoldó képessége és logikus gondolkodása.

A játék fontos a kognitív fejlődés szempontjából

A korai gyermekkorban, a kicsik játékok által fejlesztik kommunikációs képességeiket és a játékok tanítják meg őket a bonyolultabb összefüggések megértésére is.

A játékok során a gyermekek számos olyan helyzettel szembesülnek, amelyek  bizonyos problémák megoldását igénylik. A különféle képességfejlesztő játékok által a gyermekek egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy mérlegeljenek az egyes helyzetekben és leküzdjék a tevékenység során felmerülő akadályokat. Ezek megoldása nagyban hozzájárul a gyermek problémamegoldó gondolkodásának fejlődéséhez.

Fontos, hogy a játék során a gyermekek minél felszabadultabbak legyenek és leljék örömüket az egyes tevékenységekben, hiszen ezáltal gazdagítják érzelemvilágukat és a kreativitásuk is szabadon szárnyalhat. A gyerekek hamar nyitottá válnak az őket körölvevő világra, hiszen a kíváncsiság ott él minden gyermekben. Ez a kíváncsiság válik később a tanulás is  tudás utáni vágy mozgatórugójává is.

Az óvodás gyerekek játszva ismerkednek a világgal

A játék segít fejleszteni a szociális készségeket

A közös játék által fejlődik az óvodáskorú gyerekek kapcsolatteremtő képessége, és megtanulnak igazi csapatjátékosként gondolkodni. Ebben az időszakban már nem csak egymás mellett, hanem pajtásaikkal együtt játszanak - megosztják a szerepeket és a tevékenységeket is.

Amint egyre idősebbé válnak, az interaktivitás és az együttműködés egyre nagyobb hangsúlyt kap és a gyerekek közti kommunikáció is kifinomultabbá válik. Az együttjátszás során a gyerekek megtanulják kifejezni gondolataikat, meghallgatni társaikat és önálló véleményt alkotni a világ dolgairól. A játék közben kialakuló változatos helyzetek megtanítják a gyerekeket a megosztás és együttműködés előnyeire is, valamint ezáltal fejlődnek az olyan érzelmekre épülő képességek is, mint a barátság és figyelmesség.

A közösségi játék hatalmas örömforrást is jelent a gyermek számára! Ebben a időszakban a kicsik sokszor még nem a célban, hanem magában a játék folyamatában lelik örömüket és abban, hogy mindezt megoszthatják pajtásaikkal. 

Az aktív játékok ösztönzik a motoros funkciók fejlődését

A játék kulcsfontosságú a mozgásfejlődés szempontjából is, mivel így ismerik meg testük lehetőségeit és korlátait. A különféle tevékenységek során a gyerekek új mozgásformákat sajátítanak el és gyakorolják a már ismerteket. A finommozgások ismétlésével (gyurmázás, rajzolás, festés) ezek egyre tökéletesebbé és irányítottá válnak, amely a  kézügyesség fejlődéséhez vezet.

Sok gyermek szívesen választja a szabadban játszható gyermekjátékokat. A friss levegő jót tesz testnek és léleknek egyaránt, javítja a koncentrációs képességet és egy bizonyos fokú szabadságot is biztosít a kicsinek. A fizikai aktivitás növeli a gyermek állóképességét és kitartását, valamint segít abban is, hogy a gyermek a játék során levezesse fölös energiáit.

Forrás: http://www.csaladivilag.hu/cikkek/kisgyerekek/a-jatek-szerepe-a-gyermek-fejlodeseben/130/