Gyógyításért verés a fizetség

Gondolkodtam, vajon megosszam-e veletek a mai napom tapasztalatát. Keserű tapasztalat...de való és egy nagyon jó példája az agressziónak.

A gond csak az, hogy valószínűleg, azok, akik e sorokat kéne olvassák nem érdeklődnek az ilyen témák iránt. Na de hátha mégis elgondolkodtat pár embert és tanulság lesz az olyan naiv és megértő emberek számára, amilyen én is vagyok.

A segítő szakma gyakorlójaként több hónapig jártam egy kedves nénihez beszédet tanítani. A néninek agyvérzés következtében súlyosan sérült a beszédközpontja, így csak nagyon kevés értelmes szó kiejtésére volt képes. A fia azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy segítsek az édesanyján, hogy ismét tudjon beszélni.

A vizsgálat után az egyezséget megkötöttük és elkezdődtek a mindennapos kezelések. Rendszeresen jártam a nénihez nap mint nap és keményen, nagy erőbefektetésekkel dolgoztunk a javulásán. A néni nagy örömmel fogadott mindig, az ablakba várta naponta, hogy megjelenjek, amint kiderült én vagyok az egyetlen aki igazán törődik vele. Nem telt el sok idő és szemmel láthatóan senkit nem érdekelt, hogy a konyhába kedves kis egerek masíroznak és bolhák ugrálnak minden fele. Félretéve a körülményeket, arra gondoltam ennek a néninek még nagyobb szüksége van a törődésemre mint másoknak, nem adom fel. Látszólag senkinek nem volt ideje foglalkozni ezekkel a problémákkal. 

Pár hónapja, a fizetség elmaradt és jött az állandó hitegetés, hogy ekkor meg akkor kifizetik a munkám. Lassan úgy kezdtem érezni magam mint egy koldus, aki kéregetni jár, holott szakemberként keményen megdolgoztam érte. Jóhiszeműen arra gondoltam fontosabb a néni gyógyulása, mint az azonnali anyagi jutalom és türelemmel kivárom, amíg sikerül a családnak megszerezni a szükséges összeget, azt azonban rossz volt látni, hogy nem zavarja őket a tartozásuk és az, hogy állandóan én kell a pénz után érdeklődjek. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy nem akarnak kifizetni. Azonban, ha jól végiggondolom, nem is a pénz hiánya zavart a leginkább, hanem az hogy nem éreztem, hogy a munkámat értékelnék. Nyugtattam magam, hogy nem én vagyok az oka, én mindent megteszek, de ők soha nem érdeklődtek, hogy mit csinálunk és nagyon nem is érdekelte őket a néni állapota.

Pár hete, mikor már inkább kényelmetlen volt odajárnom, mint kellemes, eldöntöttem ultimátumot adok és csak akkor folytatom a kezelést, amikor kiegyenlítettük a számlát. Nagyon sajnáltam a nénit, de elgondolkodtatott az, hogy vajon miért kellene tovább tűrjem, hogy semmibe veszik a munkám és általa engem is.

Megegyeztünk, hogy akkor folytatom a kezelést mikor megkapom a fizetségem és majd értesítenek az időpontról. Több hetes várakozás után gondoltam telefonálok és érdeklődök, azonban mindig kinyomták a hívásaim. Ma miután újra sikertelenül  próbálkoztam a kapcsolatba lépéssel, eldöntöttem odamegyek személyesen tudjam meg számítsak-e még a pénzemre.
És itt kezdődik a mai nap történése. Érkezésemkor gyerekeivel találkoztam, akik elmondtak, hogy a szülők nincsenek otthon. Már akkor gyanakodtam, mert a 3 autóból, mindhárom a kapu előtt állt. Miután kiértem a ház elé, észrevettem, hogy a néni integet az ablakon és próbál valamit mondani. Megálltam, mire ő kinyitotta az ablakot és érdeklődött felőlem. Szóba álltam vele, mondtam neki, hogy rosszul esik a kialakult helyzet. Felpillantottam és észrevettem, hogy az emeleti ablakból leskelődik a kedves ügyfél. Akkor éreztem igazán hülyének magam. Elköszöntem, beültem az autóba és azon    gondolkodtam, hogy egy sms formájába a tudtára adom, hogy tudom otthon van és legyen annyira gerinces, hogy a szemembe mondja, nem fizet. Kihangsúlyoztam, hogy szerintem szégyen a gyerekeket hazugságra nevelni. És indult a lavina. Akkor már tudta a telefonszámom és felhívott üvöltözve - mindennek lehordott, elküldött pár helyre és kezdett fenyegetni, hogy kijön és ellátja a bajom. Én mondtam, hogy örülök, hogy sikerült elérnem és arra várok, hogy személyesen is beszéljünk. Kirohant a kapun és folytatta a nyomdafestéket nem tűrő szidást és büszkén állította, hogy ő meg mer ütni, mert már csinált ilyent. Mondtam nyugodtan neki, hogy nagy dicsőség és elmondtam mi a véleményem róla és a viselkedéséről.
Már épp indultam, mikor megemlítettem, hogy a Jó Isten fenn van és mindent lát és hall. Ekkor már indultam...volna, azonban kinyitotta az autó ajtaját és kezdte tépni a hajam, majd köszönetképpen, hogy hónapokig törődtem az édesanyjával kaptam egy fejelést. A fizetségem megkaptam, oly módon, ahogy még soha. Ez volt a hála azért, hogy helyettük is törődtem a nénivel (még a körmét is levágtam pár hónap után) és rendszeresen, őszintén elvégeztem a kért szolgáltatást és megértően, türelemmel vártam a fizetségem.
S most az kérdezném kedves olvasóim milyen ember az ilyen?